Tisztelt Elnök Urak! Kedves Donald és Jean-Claude!

Március 15-én írom e sorokat Nagy-Britannia miniszterelnökeként Nektek, igaz megírhattam volna még 14-én este is, de az alsóházi szavazás után már elég fáradt voltam, a titkárnő is lelépett haza, mert lázas lett a gyerek, és hát hidegfürdőztetni kell szegényt. Legalább volt időm átgondolni, hogy miként fogalmazzam meg a fejemben száguldozó gondolatokat.

Tegnap volt már egy sokadik szavazásunk a Parlamentben, igaz, hogy csak az alsóházban, de már az is valami, ha ott sikerül valamiben egyetérteni manapság. Biztos tudjátok, kétszer szavaztak már le engem, kicsit rosszul esett, ráadásul a többség se volt kis arányú, még a lemondáson is elgondolkodtam, de igazából egész jók a juttatások ebben a pozícióban, úgyhogy még egy kicsit elszórakoztatom magam ezzel a szavazósdival.

Szóval most épp ott tartunk, hogy elhalasztanánk ezt a kilépést március 29-ről július 1-re. Persze még idén július, mert az emberek véleménye és akarata szent, így hát tennünk kell valamit, hogy megfeleljünk egy két éve tartott népszavazás eredményének függetlenül attól, hogy most épp ki mit gondol. Végig kell járni az utat, ez nem kívánságműsor, nincs pöttyös labda, mint a Viktoréknál Magyarországon (egyébként Három kívánság a műsor címe, ha érdekel titeket, vannak a youtube-on videók, de kell hozzá tolmács - állítólag volt egy elnöke az ottani adóhivatalnak, ahol az illető egy szót nem értett angolul, őrület).

Július 1 - ekkor már biztos kilépnénk az Unióból, mert már nagyon mennénk, csak ez a nyomorult határkérdés - komolyan, az írekkel mindig csak a gond volt eddig, mikor lesz ez másképp, de tényleg!? Július elsején hagynánk ott titeket, ha nem gond. Erről kellene titeket meggyőznöm most és egyúttal még 27 ország vezetőjét, ami - lássuk be  kemény dió, hiszen senki sem örül a távozásunknak, meg nyilván a bénázásunknak sem. Biztosan nem teszünk jót a pénzpiacoknak, a nálunk élő polgároknak sem, de hát mégsem lehet itt rendezetlenül elvágni minden szálat, és egy - bocsánat a kifejezésért, de tiszta idegben vagyok, a fodrászom is szabadságot vett ki - szarra épült várat vezetni. Mert úgyis összeomlik a francba az egész. És egyébként is rend a lelke mindennek, nálunk ez hagyomány, amiket tisztelünk.

Figyeljetek, azt szeretném kérni, hogy ebbe menjetek bele. Igazából ti is nyertek, meg én is - a parlament már nem érdekel, de ez maradjon köztünk, bohócok szórakoztatnak egy jól szervezett kabaréban. Ti nyertek, mert megmutathatjátok, hogy van még azért tere a további tárgyalásoknak, és nem a regula lesz az úr, mi pedig szintén nyerünk, mert rengeteget költhetünk a semmire, ami gyakorlatilag állami beruházás, ami makroökonómiai szempontból GDP-növelő, továbbá én is jó színben tudok feltűnni, hogy ezt is sikerült kiharcolnom. És akkor még beszélgethetünk tovább erről az ír-északír határkérdésről is meg vámokról, bár őszintén szólva, engem ez már nem érdekel, csak a kötelességtudat arat manapság már diadalt. 

Ha részetekről rendben van így, akkor írnék mér néhány levelet a többieknek is - remélhetőleg mindenkinek az anyanyelvén, mégis csak egy szép gesztus lenne -, hogy lehetőségükhöz mérten egy IGEN-nel támogassák ők is a Brexit-et, legalábbis annak elhalasztását. Aztán a többit meg majd megbeszéljük...

Zárom soraimat, ma lesz egy műsor a Sky 1-on, ahol megkértek, hogy beszéljek a jelenlegi helyzetről, és elvileg még híres tánctudásom egy kis szeletét is megmutathatom, de ez még egyeztetés alatt van. Majd Archívból nézzétek vissza, ha lesz egy felesleges negyed órátok.

Mély tisztelettel:

Theresa May
az Egyesült Királyság miniszterlnöke
s.k.

Utóirat: egy pillanatig gondolkodjatok el azon, hogy milyen szar dolog úgy végigvinni a Brexit-et, hogy az elejétől a maradás mellett kampányoltál. Tényleg nagyon elegem van már...

Az Index cikke nyomán.

A következő levelet nagy erőfeszítések árán fordítottuk le németről magyarra tekintettel arra a nehézségre, hogy egynéhány esetben német szavak helyett szlovén kifejezéseket kellett megfejtenünk...

Tisztelt Frakcióvezető úr! Kedves Manfred!

Nehéz szívvel írom ezt a levelet. Igazán nehéz szívvel - a lehető legőszintébben mondom. Sokat tanakodtam a napokban, hetekben, talán már hónapok óta fogalmazódik bennem az, ami kikívánkozik belőlem, belőlünk, így papírra vetem. Bízom benne, hogy kézírásomat elolvasnod nem lesz nehéz, tudom, egy kicsit csúnyán írok, általános iskolában sem kaptam szépírásra olyan jegyeket, amelyekre büszke lehetnék. De hát senki sem tökéletes.

Figyeltem mostanában a fejleményeket a Pártban, látom, hogy mennyi vita van a Viktorral. Neked, gondolom, nem kell bemutatnom. Szereti a focit, a kolbászt, a gyermekeit, és a családját. Egy igazi családbarát ember, és senkit sem hagy az út szélén, ezt hangosan is kimondta pár évvel ezelőtt, én mégiscsak hiszek neki.

Beszélgettünk otthon a barátaimmal, politikustársakkal, persze csak a sajátjainkkal, mert a többiek nem nyitottak, hiába mi kormányozzuk ezt a gyönyörű szlovén földet. Tudom, hogy nagy vitátok van Viktorral, de meg kell értened, hogy nekem sokat segített a legutóbbi választáson. Ideküldte az Árpádot is, tudod a Habony, igen sokat tett bele abba, hogy ott legyünk most, ahol. Ez persze maradjon köztünk - bár néhány magyar újság lehozott valami összeesküvés-elméletet. Mi nem foglalkozunk vele, nekünk fontosabb Szlovénia megvédése.

Mert, Manfred, mi is azt látjuk, hogy jönnek a migránsok. Megállíthatatlanul. Jó, néha mi is csalunk kicsit a statisztikákon, de hát Churchill óta tudjuk, hogy csak abban a statisztikában szabad hinni, amit annak készítője hamisít. Nem volt egy marha az öreg Winston, meg kell hagyni.

Manfred, a mi országunk közül sokakkal beszélgetek, hiszen a nép szava szent, annak mentén lehet csak sikeresen kormányozni. Ars poetica-nk nem is lehetne más, mint hogy egy mindenkiért, mindenki egyért. Tudom, elcsépelt kicsit, de könnyen eladható. Szerintem érted te is, mégiscsak egy célért küzdünk - megállítani a bevándorlást, amit Soros György intézett el suttyomban. Biztos hallottál róla te is, ő is magyar, mint Viktor, állítólag még a rendszerváltozás idején támogatta is Viktor külföldi tanulmányait.

Szóval ahogy említettem, sok polgártársammal szoktam beszélgetni, például legutóbb bementem egy zöldségesboltba, a Vitaminček-be (cím: Kržičeva ulica 7, 1000), kb negyed órára van a Parlamenttől a 6-os busszal, igazán könnyű megtalálni. Na itt dolgozik például a Maša, rendes lány, mindig kicsit kevesebbet mér az almából, nem mintha szükségem lenne rá, de mégiscsak tisztel, és néha még meg is nevettetem - állítólag jó a humorom is, de erről még nem készítettünk közvélemény-kutatást, talán felkérem a szomszéd Žiga-t a feladatra.

Maša példának okárt el szokta mondani, hogy már nem egy migráns tért be az üzletbe az elmúlt időben, és rendre elcsennek néha egy-két uborkát vagy pár szem paradicsomot. Még olyanra is sor került egyszer, hogy egy kiló hagymát rejtett el valamelyik egy Adidas-kabát belső zsebébe, miközben egy másik szelfit készített Maša-val az akkor legújabb iPhone-jával. Nem tudott mit tenni, hagyta. Félt. Megkérdezte tőlem, hogy mégis ha ennyire szerencsétlenek ezek, miből telik nekik csúcsmobilra, hagymára pedig nem? Milyen világot élünk, Manfred? 

Maša nem akar olyan világban élni, ahol szabadon mozoghat mindenféle bevándorló egy EU-s országban. Egyetértek veled, hogy meg kell védeni közös értékeinket, de meg kell védeni Maša-t is a hagymatolvajoktól.

Éppen az ilyen és ehhez hasonló tapasztalások miatt, Manfred, a pártvezetéssel egyetértve arra jutottunk, hogyha Viktort és a Fideszt kizárjátok a Néppártból, teret engedtek a zöldségtolvaj bevándorlóknak. Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a közös értékeinket képezik a megtermelt javak is.

Én mindig azt mondtam, függetlenül attól, hogy épp kommunista voltam vagy jobboldalról beszéltem, hogy az országot meg kell védeni. Ha az általatok kijelölt úton haladunk tovább, példának okáért a 6-os busszal, és annak egyik megállójában a Fideszt leszállítjátok, mert nem lyukasztotta ki a buszjegyét, nem fogunk eljutni a bőséget kínáló Vitaminček üzletbe, ahol kedvünkre válogathatunk majd a lédús gyümölcsökből és a rostban gazdag zöldségekből.

Manfred, kérlek, gondoljátok újra odafent, hogy merre szeretnétek menni. Ha a Fidesz nélkül mentek tovább, mi sem kísérhetünk tovább titeket a buszon, kénytelenek leszünk másik menetjegyet váltani egy másik járatra, bár remélem, hogy nem régi szocialista időkből itt maradt buszra szállunk fel. Büdösek, kormosak, ontják magukból a füstöt. Ti sem kívánhatjátok nekünk ezt jó szívvel...

Kérlek, hogy mindenképp küldj majd egy válaszlevelet, lehetőleg nekem címezve, és mindenképpen postán küldd, otthonra, ne a hivatalomba, ott nehéz kihámozni a lényeges leveleket, a titkárnőm is egy nyámnyila alak, nem szeret dolgozni, de hát olyan nehéz manapság rendes titkárnőt találni.

Szívélyes üdvözlettel maradok barátod!

Janez Janša
a Szlovén Köztársaság miniszterelnöke
elnök, Szlovén Demokrata Párt (SDS)
s.k.

Az Index cikke nyomán.

Tisztelt Rektor úr! Kedves András!

Mint azt bizonyára Te is, elnézést, Ön is - bár sok éves barátságunk okán mégis maradnék a tegeződésnél, ha nem haragszol - bizonyára észrevetted, újra eltelt egy év, és közeledik történelmünk egyik jeles eseményének megünneplése. A márciusi ifjak 1848-ban megmutatták, hogy nemzetünk bátor és függetlenségéért bármi áron kiáll, akár forradalmat is szít, ha kell, erre emlékezünk hamarosan.

Egyetemünk méltán megbecsült Hadtudományi és Honvédképző Kara tisztelegvén a BÁTRAK előtt úgy gondoltuk, mi is lennénk elég bátrak megmutatva, hogy él még ez a nemzet, és méltán hordjuk hátunkon március 15-e büszke keresztjét.

Van itt ez a Zalán nevű édes pofa gyerek, az általános iskola végét nyögi. Állítólag szeret és tud is verset mondani. gyakran lép fel iskolai ünnepségeken, még versenyeken is indult! Véletlenül ismerem a magyar nyelv és irodalom tanárát, egyébként a szomszéd Horváth Amálka az. Közelről is elég jól ismerem, ha érted, hogy mondom... Gondoltam, az egyik közösen töltött éjszakánk után (de ez maradjon köztünk, ha megkérhetlek, tisztelt Rektor úr, tudod, az Ágotának nem kell mindenről tudnia, mégiscsak adjunk a külsőségekre, ugye) ... Szóval beszélgettünk Amálkával arról, hogy nem tud-e egy ügyes fiút, aki elszavalna egy Petőfi-verset. Mégiscsak március 15., ilyenkor az ember mégsem szavalhat Ady-t. Ő inkább az őszirózsákkal ápolt jó viszonyt, aminek meg tudjuk, mi lett a következménye, de Isten kegyelméből csak elűztük azokat a kommunistákat.

Szóval Amálkának van egy nagyon ügyes kisdiákja, a Zalán, nagyon ügyesen szaval, rendre nyeri a versenyeket, talán még te is hallottál róla, drága Rektor úr, ha követed a versmondó versenyek kronológiáját. Megbeszéltük Amállal, hogy beszél Zalánnal a lehetőségről, hogy dicső Egyetemünk Kara által szervezett ünnepségen elszavaljon egy Petőfi-verset.

A Dékáni Hivatalban hosszasan egyeztettünk, több meetinget (látod, milyen modernek vagyunk mi?) is tartottunk Gáborral és Zoltánnal, illetve természetesen Juditkával, a Dékáni Hivatal igen kiváló teljesítményt nyújtó vezetőjével, hogy mégis melyik vers legyen. Mivel igazán megfontolt döntést akartunk hozni, bevittük az ügyet a Kari Tanácsra is, hiszen mégiscsak egy sorsdöntő kérdésről van szó, és ilyenekben a Hallgatói Önkormányzatnak is szava van. Na summa summarum több belső és végül nyilvános egyeztetés eredményeképpen megszületett a többségi döntés - Zalán a Magyar vagyok című verset fogja elszavalni. Mellékelem a Kari Tanács ide vonatkozó ülésének a jegyzőkönyvét is, láthatod, hogy a HÖK-ből négyen - a Löw Zsolti, a Gersowitz Jóska, a Weisz Kata, és a Farkas Eszmeralda - nem támogatták, majd velük kezdenünk kellene valamit. Mégiscsak egységet kell mutatnunk. Az egység ERŐ!

Rektor úr, drága András!

Meggyőződésem, hogy a Kari Tanács az Egyetemi Polgárság többségi véleményével egyezően hozott döntést, Zalánnak el is küldtük a verset egy szép, illatos levélpapíron, természetesen mellékeltünk egy utólagos engedelmeddel megfogalmazott levelet az aláírásoddal - a Gizike volt olyan kedves, és felhasznált egy papírt az ötezerből, amin szerepel az aláírásod. Biztosíthatlak, hogy Zalán nagyon megörült a lehetőségnek és az üdvözletednek.

Rektor úr, viszont nemrég végigolvastuk ezt a verset, igen szép darab, viszont van egy rész, amivel nem tudjuk, hogy mit kezdhetnénk. Mégiscsak egy büszke nemzet vagyunk mi, a Miniszterelnök úr is folyamatosan vívja a maga harcát Brüsszellel. Március 15-én mégiscsak a függetlenségünkért harcoltunk, ma sincs másképp, a szuverenitás fontos érték, pláne most, hogy jönnek a migránsok, ugye. Szóval itt vannak ezek a sorok:

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Ne haragudj, a hatás kedvéért emeltem ki idézőjellel és tettem kicsit beljebb a többi sorhoz képest. Tehát ezek azok a sorok, amik úgy érzem, hogy nem illenek az ünnep méltóságához. Rektor úr, a tanácsodat szeretném kérni, úgy gondolom, megoldható lenne ez a kis szösszenetnyi probléma, ha azt mondanánk Zalánnak, hogy mondjon inkább egy másik verset. Ugyan sokat készült, de hát mégiscsak egy nagyszerű lehetőség az NKE ünnepségen fellépni. Mondhatná például az Anyám tyúkját, végtére is azt sokan ismerik, és bizonyára a forradalom napján is ettek egy jó Újházit. Nemrég hallottam egy pletykát, hogy a mostanság alapított Magyarságkutató Intézetnél olyan forrásokra leltek, amelyek igazolják, hogy az Vasvári Pali igen jó kapcsolatot ápolt a húslevessel.

Rektor úr, kedves András!

Az alábbi közleményt gondoltuk kiadni, amennyiben a liberálkommunista sajtó ráugrana az esetre. Minden egyes porcikámmal érzem, hogy ezzel megnyugtathatjuk a háborgókat.

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar március 14-i ünnepi állománygyűlésének programjában szerepel általános iskolás gyermekek szereplése, versmondása is. Az esemény szervezői úgy állították össze a teljes programot, hogy az ünnepi megemlékezés a honvédtisztképzés hagyományait, annak történelmi jellegzetességeit minél jobban megjelenítse, kidomborítsa. Ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz. A választás A honvéd című versre esett, aminek felolvasását azonban a diák nem vállalta. A szervezők sajnálják, ha ez benne esetlegesen rossz érzéseket kelthetett, de minden esetben a szervezőké a felelősség a rendezvény tartalmának kialakításáért és megfelelő lebonyolításáért.

Persze, az Anyám tyúkjával csak egy kis mókát gondoltam belecsempészni a levelembe, látom, ahogy éppen mosolyogsz, pont úgy, mint ahogy az egyetemi honlapra feltöltött fotódon. Igen előnyös kép lett, Rektor úr, igazán, amihez ezúton is gratulálok!

Várom mielőbbi válaszodat, kérlek, majd a belső postán a Szabó Icuval küldesd át a levelet, igen kedves hölgy, és mindig van nála egy csomag Pilóta Keksz, amit bőszen osztogat. Hát ilyen kedves munkatársaink vannak nekünk Rektor úr, látszik, hogy jó kezekben van az Egyetem.

Budapest, 2019. március 8.

Üdvözlettel:

dr. Pohl Árpád
dékán
s.k.

Az Index cikke nyomán.