Tisztelt Rektor úr! Kedves András!
Mint azt bizonyára Te is, elnézést, Ön is - bár sok éves barátságunk okán mégis maradnék a tegeződésnél, ha nem haragszol - bizonyára észrevetted, újra eltelt egy év, és közeledik történelmünk egyik jeles eseményének megünneplése. A márciusi ifjak 1848-ban megmutatták, hogy nemzetünk bátor és függetlenségéért bármi áron kiáll, akár forradalmat is szít, ha kell, erre emlékezünk hamarosan.
Egyetemünk méltán megbecsült Hadtudományi és Honvédképző Kara tisztelegvén a BÁTRAK előtt úgy gondoltuk, mi is lennénk elég bátrak megmutatva, hogy él még ez a nemzet, és méltán hordjuk hátunkon március 15-e büszke keresztjét.
Van itt ez a Zalán nevű édes pofa gyerek, az általános iskola végét nyögi. Állítólag szeret és tud is verset mondani. gyakran lép fel iskolai ünnepségeken, még versenyeken is indult! Véletlenül ismerem a magyar nyelv és irodalom tanárát, egyébként a szomszéd Horváth Amálka az. Közelről is elég jól ismerem, ha érted, hogy mondom... Gondoltam, az egyik közösen töltött éjszakánk után (de ez maradjon köztünk, ha megkérhetlek, tisztelt Rektor úr, tudod, az Ágotának nem kell mindenről tudnia, mégiscsak adjunk a külsőségekre, ugye) ... Szóval beszélgettünk Amálkával arról, hogy nem tud-e egy ügyes fiút, aki elszavalna egy Petőfi-verset. Mégiscsak március 15., ilyenkor az ember mégsem szavalhat Ady-t. Ő inkább az őszirózsákkal ápolt jó viszonyt, aminek meg tudjuk, mi lett a következménye, de Isten kegyelméből csak elűztük azokat a kommunistákat.
Szóval Amálkának van egy nagyon ügyes kisdiákja, a Zalán, nagyon ügyesen szaval, rendre nyeri a versenyeket, talán még te is hallottál róla, drága Rektor úr, ha követed a versmondó versenyek kronológiáját. Megbeszéltük Amállal, hogy beszél Zalánnal a lehetőségről, hogy dicső Egyetemünk Kara által szervezett ünnepségen elszavaljon egy Petőfi-verset.
A Dékáni Hivatalban hosszasan egyeztettünk, több meetinget (látod, milyen modernek vagyunk mi?) is tartottunk Gáborral és Zoltánnal, illetve természetesen Juditkával, a Dékáni Hivatal igen kiváló teljesítményt nyújtó vezetőjével, hogy mégis melyik vers legyen. Mivel igazán megfontolt döntést akartunk hozni, bevittük az ügyet a Kari Tanácsra is, hiszen mégiscsak egy sorsdöntő kérdésről van szó, és ilyenekben a Hallgatói Önkormányzatnak is szava van. Na summa summarum több belső és végül nyilvános egyeztetés eredményeképpen megszületett a többségi döntés - Zalán a Magyar vagyok című verset fogja elszavalni. Mellékelem a Kari Tanács ide vonatkozó ülésének a jegyzőkönyvét is, láthatod, hogy a HÖK-ből négyen - a Löw Zsolti, a Gersowitz Jóska, a Weisz Kata, és a Farkas Eszmeralda - nem támogatták, majd velük kezdenünk kellene valamit. Mégiscsak egységet kell mutatnunk. Az egység ERŐ!
Rektor úr, drága András!
Meggyőződésem, hogy a Kari Tanács az Egyetemi Polgárság többségi véleményével egyezően hozott döntést, Zalánnak el is küldtük a verset egy szép, illatos levélpapíron, természetesen mellékeltünk egy utólagos engedelmeddel megfogalmazott levelet az aláírásoddal - a Gizike volt olyan kedves, és felhasznált egy papírt az ötezerből, amin szerepel az aláírásod. Biztosíthatlak, hogy Zalán nagyon megörült a lehetőségnek és az üdvözletednek.
Rektor úr, viszont nemrég végigolvastuk ezt a verset, igen szép darab, viszont van egy rész, amivel nem tudjuk, hogy mit kezdhetnénk. Mégiscsak egy büszke nemzet vagyunk mi, a Miniszterelnök úr is folyamatosan vívja a maga harcát Brüsszellel. Március 15-én mégiscsak a függetlenségünkért harcoltunk, ma sincs másképp, a szuverenitás fontos érték, pláne most, hogy jönnek a migránsok, ugye. Szóval itt vannak ezek a sorok:
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Ne haragudj, a hatás kedvéért emeltem ki idézőjellel és tettem kicsit beljebb a többi sorhoz képest. Tehát ezek azok a sorok, amik úgy érzem, hogy nem illenek az ünnep méltóságához. Rektor úr, a tanácsodat szeretném kérni, úgy gondolom, megoldható lenne ez a kis szösszenetnyi probléma, ha azt mondanánk Zalánnak, hogy mondjon inkább egy másik verset. Ugyan sokat készült, de hát mégiscsak egy nagyszerű lehetőség az NKE ünnepségen fellépni. Mondhatná például az Anyám tyúkját, végtére is azt sokan ismerik, és bizonyára a forradalom napján is ettek egy jó Újházit. Nemrég hallottam egy pletykát, hogy a mostanság alapított Magyarságkutató Intézetnél olyan forrásokra leltek, amelyek igazolják, hogy az Vasvári Pali igen jó kapcsolatot ápolt a húslevessel.
Rektor úr, kedves András!
Az alábbi közleményt gondoltuk kiadni, amennyiben a liberálkommunista sajtó ráugrana az esetre. Minden egyes porcikámmal érzem, hogy ezzel megnyugtathatjuk a háborgókat.
Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar március 14-i ünnepi állománygyűlésének programjában szerepel általános iskolás gyermekek szereplése, versmondása is. Az esemény szervezői úgy állították össze a teljes programot, hogy az ünnepi megemlékezés a honvédtisztképzés hagyományait, annak történelmi jellegzetességeit minél jobban megjelenítse, kidomborítsa. Ezért döntöttek úgy, hogy Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz. A választás A honvéd című versre esett, aminek felolvasását azonban a diák nem vállalta. A szervezők sajnálják, ha ez benne esetlegesen rossz érzéseket kelthetett, de minden esetben a szervezőké a felelősség a rendezvény tartalmának kialakításáért és megfelelő lebonyolításáért.
Persze, az Anyám tyúkjával csak egy kis mókát gondoltam belecsempészni a levelembe, látom, ahogy éppen mosolyogsz, pont úgy, mint ahogy az egyetemi honlapra feltöltött fotódon. Igen előnyös kép lett, Rektor úr, igazán, amihez ezúton is gratulálok!
Várom mielőbbi válaszodat, kérlek, majd a belső postán a Szabó Icuval küldesd át a levelet, igen kedves hölgy, és mindig van nála egy csomag Pilóta Keksz, amit bőszen osztogat. Hát ilyen kedves munkatársaink vannak nekünk Rektor úr, látszik, hogy jó kezekben van az Egyetem.
Budapest, 2019. március 8.
Üdvözlettel:
dr. Pohl Árpád
dékán
s.k.
