Tisztelt Elnök Urak! Kedves Donald és Jean-Claude!
Március 15-én írom e sorokat Nagy-Britannia miniszterelnökeként Nektek, igaz megírhattam volna még 14-én este is, de az alsóházi szavazás után már elég fáradt voltam, a titkárnő is lelépett haza, mert lázas lett a gyerek, és hát hidegfürdőztetni kell szegényt. Legalább volt időm átgondolni, hogy miként fogalmazzam meg a fejemben száguldozó gondolatokat.
Tegnap volt már egy sokadik szavazásunk a Parlamentben, igaz, hogy csak az alsóházban, de már az is valami, ha ott sikerül valamiben egyetérteni manapság. Biztos tudjátok, kétszer szavaztak már le engem, kicsit rosszul esett, ráadásul a többség se volt kis arányú, még a lemondáson is elgondolkodtam, de igazából egész jók a juttatások ebben a pozícióban, úgyhogy még egy kicsit elszórakoztatom magam ezzel a szavazósdival.
Szóval most épp ott tartunk, hogy elhalasztanánk ezt a kilépést március 29-ről július 1-re. Persze még idén július, mert az emberek véleménye és akarata szent, így hát tennünk kell valamit, hogy megfeleljünk egy két éve tartott népszavazás eredményének függetlenül attól, hogy most épp ki mit gondol. Végig kell járni az utat, ez nem kívánságműsor, nincs pöttyös labda, mint a Viktoréknál Magyarországon (egyébként Három kívánság a műsor címe, ha érdekel titeket, vannak a youtube-on videók, de kell hozzá tolmács - állítólag volt egy elnöke az ottani adóhivatalnak, ahol az illető egy szót nem értett angolul, őrület).
Július 1 - ekkor már biztos kilépnénk az Unióból, mert már nagyon mennénk, csak ez a nyomorult határkérdés - komolyan, az írekkel mindig csak a gond volt eddig, mikor lesz ez másképp, de tényleg!? Július elsején hagynánk ott titeket, ha nem gond. Erről kellene titeket meggyőznöm most és egyúttal még 27 ország vezetőjét, ami - lássuk be kemény dió, hiszen senki sem örül a távozásunknak, meg nyilván a bénázásunknak sem. Biztosan nem teszünk jót a pénzpiacoknak, a nálunk élő polgároknak sem, de hát mégsem lehet itt rendezetlenül elvágni minden szálat, és egy - bocsánat a kifejezésért, de tiszta idegben vagyok, a fodrászom is szabadságot vett ki - szarra épült várat vezetni. Mert úgyis összeomlik a francba az egész. És egyébként is rend a lelke mindennek, nálunk ez hagyomány, amiket tisztelünk.
Figyeljetek, azt szeretném kérni, hogy ebbe menjetek bele. Igazából ti is nyertek, meg én is - a parlament már nem érdekel, de ez maradjon köztünk, bohócok szórakoztatnak egy jól szervezett kabaréban. Ti nyertek, mert megmutathatjátok, hogy van még azért tere a további tárgyalásoknak, és nem a regula lesz az úr, mi pedig szintén nyerünk, mert rengeteget költhetünk a semmire, ami gyakorlatilag állami beruházás, ami makroökonómiai szempontból GDP-növelő, továbbá én is jó színben tudok feltűnni, hogy ezt is sikerült kiharcolnom. És akkor még beszélgethetünk tovább erről az ír-északír határkérdésről is meg vámokról, bár őszintén szólva, engem ez már nem érdekel, csak a kötelességtudat arat manapság már diadalt.
Ha részetekről rendben van így, akkor írnék mér néhány levelet a többieknek is - remélhetőleg mindenkinek az anyanyelvén, mégis csak egy szép gesztus lenne -, hogy lehetőségükhöz mérten egy IGEN-nel támogassák ők is a Brexit-et, legalábbis annak elhalasztását. Aztán a többit meg majd megbeszéljük...
Zárom soraimat, ma lesz egy műsor a Sky 1-on, ahol megkértek, hogy beszéljek a jelenlegi helyzetről, és elvileg még híres tánctudásom egy kis szeletét is megmutathatom, de ez még egyeztetés alatt van. Majd Archívból nézzétek vissza, ha lesz egy felesleges negyed órátok.
Mély tisztelettel:
Theresa May
az Egyesült Királyság miniszterlnöke
s.k.
Utóirat: egy pillanatig gondolkodjatok el azon, hogy milyen szar dolog úgy végigvinni a Brexit-et, hogy az elejétől a maradás mellett kampányoltál. Tényleg nagyon elegem van már...
